„A FÉSZEK hasonlatos az udvarán álló nagy fához. Ültetek már hajnali órán ez alatt a jóságos fa alatt? Hallottátok már azt a diadalmas pogány himnuszt, amelyet lombjainak sűrűjéből száz madártorok muzsikál ilyenkor a fölkelő nap felé?

És gondoltatok-e már arra, itt egy hozsannában olvad össze az a százféle ima, melyből egy hódolást tömjénez az élet felé: ez a mi hangunk, a mi imánk is? Mi is, énekesek, festők, szobrászok, színészek, építészek, muzsikusok, írók, egy fészek százféle lakói százféle módon, de ugyanazzal a hittel és alázatossággal szolgáljuk az urat, kinek neve Szépség.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, amiből hitem szerint igazi erejét meríti a FÉSZEK: a szabadság szelleméről. Forró kívánságom, hogy ezen a gyönyörű helyen az idők végéig művésznek és embernek, szabadnak érezhesse magát mindenki.”