A kezdetben egy polgárházban működő makói múzeum 1950-ben alakult, bár az intézmény felállításának ötlete már a 19. sz. végén felmerült és napirenden is maradt.

Az 1960-as évektől a gyűjtemény folyamatosan növekedett, kialakult a helytörténeti, néprajzi, irodalmi és képzőművészeti gyűjtemény. A gyarapodó anyag elhelyezésére kicsiny lett az eredeti épület. Makó városa jóvoltából 1979-ben készült el az irodalmi kiállítóhely, az Espersit Ház, amely irodalomtörténeti emlékeknek ad otthont; a múzeum főépületét pedig 1981-ben avatták föl. Ezt követően egymás után megépültek az állandó kiállítások.

A múzeum gyűjtő területe arra a tizenhat községre terjed ki, amelyek korábban a makói járáshoz tartoztak.

Hagymás ház a múzeum udvarán

A világhírű makói hagymatermelést a múzeum skanzenjében erre a célra épített kertészház mutatja be.

Asztalos- és kovács-bognár műhely

Az udvari skanzen részeként látható Papós - Szilágyi-féle asztalosműhely. Alapítója Szilágyi Sándor volt 1910-ben, özvegyét vette feleségül Papós Antal 1922-ben. Szakmájukat szerető mesteremberek voltak, akik a hagyományos kézműves technikával a kor igényeinek megfelelő bútorokat, kapukat, ablakokat készítettek. Különlegesség a betűjellel ellátott 130 darabos profilgyalu készlet, amely egyedülálló az országban. A gépesítette eszközök közül az 1900-as évek elejéből származó véső-fúrógép van látható. Közel 1000 db tárgy van kiállítva.. A műhely az 1990-es évek elejéig működött.