Esztergom vára egyike a kevés tatárjárás előtti kőváraknak, királyi, érseki székhely.

Géza fejedelem (945/970-997) Esztergomot választotta székhelyül, várat emeltetett a Duna fölé. Itt született fia, Vajk, Szent István királyunk (969/1000-1038), aki később érseki székhellyé is tette a települést, így a vár a magyar egyházszervezet központjává is vált.

A ma látható épületek III. Béla király (1148/1172-1196) idejében készültek. Lakótorony, várkápolna került a falak mögé, és a Szent Adalbert Bazilika. A vár ellenállt a tatárok 1242-es támadásának, ezután az esztergomi érsek birtokává lett. Szent Benedek érsek ide hívatta össze a nemzeti zsinatot, ahol az első magyar szerzetesrend megalapítója, a hazánkért remeteségbe vonuló engesztelő Özséb 1256-ban már úgy írta alá a nevét mint Első Remete Szent Pál rendjének provinciálisa.

A Várhegy fénykora a reneszánsz időszakban volt, építkezések, felújítások sokasága tette a székhelyet kulturális központtá is. Ekkor készült a csodálatos Bakócz- kápolna. A várat az I. Szulejmán szultán vezette törökök 1543-ban elfoglalták, s a kisebb megszakításoktól eltekintve 1683-ig uralták. Harci cselekmény utoljára a vár falait a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) alatt érte, ezt követően fokozatosan le is bontották a bástyákat.

A XIX. században a középkori  dóm helyére felépült a klasszicista Bazilika. A régészeti kutatások az 1930-as években indultak el, a felújítások folyamatosan zajlanak.

A Vármúzeum állandó kiállításai:
- Esztergom Évszázadai - az esztergomi várhegy és a vár története
- Vas és arany - díszfegyverek a MNM gyujteményébol
- Dénártól a Forintig - Fejezetek a magyar pénzverés történetébol
- Kőtár - Lapidarium