Volt premontrei prépostság, műemlék. A magyarországi premontreiek hagyománya szerint, a jánoshidai templom építését 1186-ra tehetjük. A mai templom középső része őrizte meg a román kori maradványokat. Az első templom egyhajós volt. A hajó keleti végénél két oldalról egy-egy szimmetrikus elrendezésű, azonos formájú és méretű, sokszögzáródású szentélyű kápolna helyezkedik el. Hasonló formájú volt a lebontott főszentély is. Csaknem épen került elő a déli kápolna félköríves záródású kapuja, amelyet gazdagon tagolt lábazatról induló és bimbós fejezettel záródó oszlopok díszítenek, jelentősek az emberarcot ábrázoló fejezetek. Hasonló, bár nagyobb volt a nyugati homlokzat főkapuja, eredetileg levéldíszes fejezettel készült. Az ősi templom építőanyaga faragott bazalttufa kváderko volt. A hajó déli falában magasan két félköríves záródású, kifelé és befelé rézsus kávájú, keskeny nyílású hosszú ablak helyezkedik el. A hajó nyugati sarkait a falsíkból kissé előreugró, lábazattal tagolt falpillér tette hangsúlyossá. Ezek között helyezkedett el a falsíkból kiemelkedve a díszes, félköríves záródású főkapu. A kápolnák személyeit faoszlopok tagolták a sarkokon, amelyeket a belső térkiképzéshez hasonlóan oszlopfejezetek díszítenek. A lábazatról induló faoszlopokat bimbós oszlopfok díszítik, amelyek egy körbefutó osztópárkányt tartanak. Erről indul a szentély boltozata. A kápolna hajója és szentélye között egy, két oldalán hengertaggal díszített, félköríves záródású, középen félhengertaggal díszített kisebb ablak található. Itt állt egykor a mellékoltár. Levéldíszes a kápolna diadalíve, az északi kápolnánál feltételezhetoen részben alakos konzolokról indultak, amelyeket a barokk építkezés során nagyobbrészt lefaragtak. Az ősi templom lebontott főszentélyének diadalívét feltehetően erős, félköríves faoszlopok tartották, amelyeket egyik oldalon levélmintás, a másik oldalon bajelhárító jelentésű alakos ábrázolású fejezetek díszítették. A főszentély lebontott diadalívének északi oldala közelében, a fohajó északkeleti szögletének falában került elő a román kori templom legértékesebb részlete, egy falfülkébe foglalt domború része, amelynek másik részét a barokk főszentély építése idején pusztítottak el. A dombormű a legkorábbi ismert, a Szent László-legenda egy kisebb részletét ábrázoló alkotásnak tekinthető. A templomot valószínuleg egy Franciaországban iskolázott mester építette. A déli mellékszentély délkeleti falában másodlagosan kialakított kisméretu csúcsíves ablak, a XIII-XIV. század fordulója táján végzett kisebb átalakítás emléke. Matuska Kristóf prépost 1757-ben átépíttette a templomot, új szentélyt és homlokzati tornyot készíttetett. Ebbol az idobol származik a templom jelenlegi fokapuja is, a felette látható, egyesített jánoshidai és zabdrovici prépostság címerével. A jelenlegi karzat és orgona a XVIII. század második felébol származik. A templomot 1840-ben, majd 1971-1973-ban felújították.