"Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el

A Mátra egyik erdőséges ága,

Miként sörényes, elfáradt oroszlán,

Nézvén sötéten messze tájakig.

...

Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,

Ki az egekre nyujtja vakmerő

Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;

...

Belőlök egy-két csonka fal maradt, mely

Szomorkodással tölti idejét,

..."

(Petőfi Sándor: Salgó)

 

A tatárjárás után a Kacsics nemzetség tagjai építették Salgó várát. Egy 625 méter magas vulkanikus sziklacsúcson áll. Először csak a két torony jelentette a várat, később kiépült az alsóvár az ötszögű bástyával. A nagyobb várbővítésre a XV. század végén és a rá következő évszázadban került sor a Szapolyaiak alatt.

 

Salgó várához fűződik egy legenda, mely szerint a törökök egy kerekekre fektetett farönköt állítottak a várral szemben, hogy a védők hatalmas ostromágyúnak véljék, s a csel révén sor is került a vár azonnali feladására. Salgóvár 1554-től volt a török birtokában 1593-ig, amikor Pálffy Miklós és Tieffenbach Kristóf csapatai visszafoglalták. A harcok alatt rommá lőtték, s utána le is égett. Harcászati jelentősége ezzel megszűnt. Petőfi Sándor 1845-ben járt a romoknál, melyek Salgó című költeményének megírására ihlették. A régészeti feltárások az elmúlt évtizedben kezdődtek meg.

 

A szép természetvédelmi környezetben található vár az év bármely szakában látogatható.