1174 lakosú község a Séd völgyében Veszprémtől 6 km-re északnyugatra a 8-as főúton.

Írásos emlékek először a XIII. században említik a települést. A XV. század végén a bakonybéli apátság, majd a török világ után a veszprémi káptalan birtoka. A török hadjáratok során a falu elpusztult és egészen 1740-ig lakatlan volt. A falu betelepítése főként a környező településekről történt, de jöttek német nyelvterületről is. Erről tanúskodik a Petőfi utcában található több Sváb ház.

A barokk római katolikus templom 1754-ben épült. Késő klasszicista stílusú a Kálvária-kápolna (1839). A környék gazdag természeti értékekben: a községtől délnyugatra a szentgáli Miklós Pál-hegy európai hírű védett tiszafása, délkeletre pedig a Csatár-hegy található.

Jelentősebb rendezvények a Szent Márk tiszteletére tartott búcsú (április) és augusztus első szombat-vasárnapja a Falunap, a nemzetiségi nap szeptember első hétvégéje.