A vár története

A szabolcsi földvárat a Tisza folyó közelében
a X. század közepén emelhették. A letelepülő magyar
törzsek egyikének vezéri szálláshelyét jelenthette a hatalmas,
337 x 225 x 387 méter háromszög alaprajzú földvár.

István király idejében benne tartotta székhelyét
Szabolcs királyi vármegye ispáni tisztségviselője.
A 11. században újra és újra feldúlták vidékét
a Kárpát-medencében betörő úz és kun törzsek,
így védőműveit többször is javítani kellett

Legelső korabeli forrás vele kapcsolatban
az 1092-es szabolcsi zsinatról emlékezik meg,
amikor az Árpád-házi Szent László király elnökletével
összeülő egyházi és világi méltóságok elfogadták
II. Orbán pápa határozatait.

A tatárjárás idején a mongol lovasseregek
könnyűszerrel elfoglalták és lerombolták,
többé már nem építettek újjá,
jelentőségét elveszítette.

A vár szerkezetét összetartó fagerendák
az elmúlt évszázadokban elkorhadtak,
de a vastag földtöltés még napjainkban is
felidézi őseink hatalmas munkáját.