A XVIII. században a Tüzelős-ól a szálláskert része volt. A csegei parasztság ezekben az ólakban tartotta a jószágállományt, mely főleg szarvasmarhákból állt. Ezek az ólak meglehetősen primitívek voltak. Többségük nád vagy vesszőfonatos falazattal készült. A teteje bogárhátú, szalmával és gazzal fedett, földdel meghányott volt.